ÓCSAI
PLÉBÁNIA




Bajcsy-Zsilinszky utca 28.
2364 Ócsa
HÍREK TÖRTÉNELMÜNK MISEREND HELYI KIADVÁNY KAPCSOLAT
NAPI EVANGÉLIUM

2022. január 17.
hétfő

Antal és Antónia névnap

Abban az időben: Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akars...

NAPI EVANGÉLIUM


Abban az időben: Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
Jn 2,1-11


Elmélkedés

Az első megnyilvánulás

Amikor egy munkahelyre új személy érkezik, a régi dolgozók kíváncsian várják az első megnyilvánulását. Mit mond és mit tesz először? Hogyan köszönti leendő munkatársait? Hogyan fog neki a munkának? Hogyan próbál kapcsolatot létesíteni, építeni a többiekkel? Talán már voltunk ilyen helyzetben, akár újoncként, akár a másik oldalon, az újoncot fogadó munkatársként. Tudjuk, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan sikerül a bemutatkozás, hogyan történnek az első lépések. Hacsak nem mindjárt vezetőként kerül valaki egy teljesen új munkahelyre, biztosan nem azzal fog kezdeni első munkanapján, hogy programot hirdet és tisztázza mindenki előtt, hogy mostantól hogyan fog folyni a munka. Még egy idősebb, más helyeken tapasztalatokat szerzett személytől is furcsán hatna, ha rögtön az elején reformokat hirdetne és előállna nagyívű terveivel.

Ehhez hasonló dologról olvasunk a mai evangéliumban. A kánai lakodalomban történt csoda Jézus első cselekedete a nyilvánosság előtt. Az Úr már felnőtt férfi, körülbelül 30 éves. Eddig rejtetten élt Názáretben. Engedelmeskedett szüleinek, Máriának és Józsefnek, s amikor már nagyobb lett, bizonyára segített is nekik a házban vagy az ácsműhelyben. Egyetlen esetről emlékezik meg az evangélium, hogy önállóan cselekszik: 12 éves korában egy jeruzsálemi zarándoklat után nem indul haza a városból. Napokkal később a templomban találják meg szülei, ahol az írástudókkal beszélget. Nem tesz semmi rendkívülit, nem kelti fel az emberek érdeklődését rendkívüli cselekedetekkel. Az emberek nem is tudnak róla semmit, mindenki azt gondolja, hogy ő is ugyanolyan gyermek, fiatal, mint a többiek Názáretben.

És most eljött egy esküvő napja. Jézus ott van a lakodalomban, vendégként a többi meghívott között. Az embereknek nincs semmilyen elvárásuk vele szemben, hiszen mit sem sejtenek még isteni származásáról, isteni hatalmáról, csodatevő erejéről. A helyzet azonban úgy hozza, hogy Jézus megmutatja isteni erejét, csodát tesz. Nem volt ez kötelező feladat számára, de elérkezettnek látta az időt erre. Édesanyjától, Máriától értesül a szükséghelyzetről, arról, hogy fogytán a bor. S ha a bor elfogy, akkor a szokások szerint több napig tartó lakodalmi ünnepségnek kényszerűen vége szakad, a násznépnek haza kell mennie, s ez a család számára szégyen. Jézus menti meg a helyzetet, hat korsónyi vizet borrá változtat. Úgy tesz csodát, hogy csak néhányan tudnak róla: a szolgák, a násznagy és természetesen az ő édesanyja, Mária. Bár nem az egész násznép tudja meg, hogy egy csoda történt, hanem csak néhány személy, mégis ez Jézus első rendkívüli tette, amit a nyilvánosság előtt tesz. Az első csoda nem a jeruzsálemi templomban, de nem is valamelyik város zsinagógájában, azaz nem egy vallási szempontból jelentős helyen történt, hanem egy család otthonában, Kána városában, egy lakodalom alkalmával. Jézus nem mond ünnepi beszédet, hanem kissé visszahúzódva, a háttérben cselekszik, egyáltalán nem akar feltűnést kelteni. János evangélista így foglalja össze az eset jelentőségét: „Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.”

Ez tehát az első csoda, amelyet majd számos más csoda követ, s melyek mind az ő isteni hatalmáról tanúskodnak. A csodák felébresztik és megerősítik az emberekben a hitet, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte és valóban Isten Fia. Az Úr az ő isteni erejével hirdeti tanítását, isteni képességgel gyógyítja a betegeket és isteni hatalommal bocsátja meg a bűnöket. A csodák mind-mind olyan jelek, amelyek megerősítik bennünk a Jézus istenségében való hitet.

(c) Horváth István Sándor


Imádság


Urunk, Jézus Krisztus! Te a kánai házaspár ünnepén kinyilvánítottad isteni erődet az emberek előtt. Csodát tettél, csodával segítettél a nehéz helyzetben lévőkön. Közelségedet, csendes jelenlétedet csodák igazolják, de azok nélkül is érezhetjük azt, ha hit él a szívünkben. Édesanyád, Szűz Mária közbenjárásával fordulunk hozzád: Mutasd meg nekünk isteni dicsőségedet, hogy kövessünk téged, tanítványaid legyünk és higgyünk benned! Nem kérünk látványos csodát, mert elég nekünk, ha tudjuk, hogy köztünk vagy és segítségedre bármikor számíthatunk.