ÓCSAI
PLÉBÁNIA




Bajcsy-Zsilinszky utca 28.
2364 Ócsa
HÍREK TÖRTÉNELMÜNK MISEREND HELYI KIADVÁNY KAPCSOLAT
NAPI EVANGÉLIUM

2019. szeptember 22.
vasárnap

Móric névnap

Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az ...

HÍREK


A keresztúton… (írta Michel Quoist) - Virágvasárnap margójára
2019. április 14.

Ma sincs vége Krisztus haláltusájának. Amikor az emberek körülöttünk ma is szenvednek és meghalnak, rajtuk keresztül, szenvedéseik által ma is Ő ajánlja fel magát az Atyának a Világ megmentéséért. Mert a Keresztút az Élet útja is.

Egy kereszténynek soha sem szabad erről elfeledkeznie.

 

1. állomás

Pilátus halálra ítéli Krisztust

„Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem kiváló beszéddel, vagy bölcsességgel léptem fel, hogy hirdessem Isten tanúságtételét. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségem tudatában elfogódva s nagy izgalommal mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem bizony nem az emberi bölcsesség megegyező szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyításából, hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején alapuljon.” (1Kor 2,1-5)

Uram, már késő, hogy a hallgatást válasszad: túl sokat mondtál; késő, hogy elhagyd magad, túl sokat harcoltál.

Nem tudtál higgadt, ésszerű maradni; túlzásba vitted az ügyed védelmét. Mindennek tehát el kellett jönnie…

Viperák fajzatának nevezted a köztiszteletben álló urakat.

Azzal vádoltad őket, hogy fényes külső mögött a szívük csak sötét sírgödör.

A fekélyekkel borított leprást megcsókoltad,

A megvetett idegenekkel szóba elegyedtél,

Nyilvános bűnösök asztalához ültél és azt mondtad, az utcalányok is lehetnek elsők a te országodban.

Jól érezted magad a szegények, a rongyosok és a nyomorékok társaságában is.

Az írástudók szabályait nem mindig tartottad meg.

Magad akartad magyarázni a Törvényt és egyetlen parancsra szűkítetted azt:

A SZERETET!

Most bosszút állnak Rajtad.

Ellened szövetkeznek. Feljelentettek a Törvényes Hatóságoknál és megindult az eljárás Ellened.

+

Jól tudom, Uram, hogy engem is elítélnek majd, ha úgy akarok élni, amint Te éltél.

Félek.

Már most is újjal mutatnak rám.

Egyesek mosolyognak rajtam, mások tréfát űznek velem. Néhányan botránkoznak fölöttem, s a barátaim közül máris sokan készülnek, hogy eláruljanak.

Félek, hogy megrekedek a félúton.

Hogy végül mégis az emberi bölcsességre, okosságra hallgatok majd.

Amely azt súgja, hogy óvatosan kell haladni az úton: mindent talán nem is kell szó szerint érteni; jobb egyezkedni a körülményekkel.

De mégis: Tudom, Uram, hogy neked van igazad!

Segíts a küzdelemben,

Segíts jól felelnem,

Segíts, hogy éljem hűséggel evangéliumodat!

Mindvégig,

Az esztelenségig.

A Kereszt esztelenségéig…

 

2. állomás

Krisztus magára veszi a keresztet

„Máskor így szólt a néphez: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét, megmenti azt.” (Lk 9,23-24)

Íme Uram, íme a Kereszted. A te Kereszted… Mintha valóban csak a tiéd lenne…!

Nem volt kereszted. A miénket jöttél keresni e földre és életednek útján, szenvedésed hosszú útján, egyenként a vállaidra vetted a Világ minden bűnét.

Most járj.

Roskadozz.

Szenvedj.

De járj!

A keresztet hordozni kell.

+

Csöndesen, némán haladsz, Uram. Igaz tehát, hogy van ideje a szónak és van ideje a hallgatásnak is?

Igaz, Uram, hogy ideje van a harcnak és ideje van a békességnek is, hogy csendben hordjuk önmagunk és a Világ minden bűnét?

Jobb szeretnék harcolni, Uram, a te Kereszteddel; de nehéz azt hordani és minél tovább megyek és látom a világ ezernyi vétkét, annál nehezebb a vállamon a kereszt.

Értesd meg velem, Uram, hogy a leglelkesebb tett is apró semmiség csak, ha nem édes megváltás jegyében történik.

És mert Te kívántad úgy, hogy keresztutam ilyen hosszú legyen,

Segíts kérlek minden reggel, hogy hűséggel útra keljek…

3. állomás

Jézus először roskad le a kereszt alatt

„Amikor Jézus a galileai tenger mellett járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, hálót vetnek a vízbe. Jézus fölszólította őket: Jöjjetek utánam! És emberhalászokká teszlek titeket. Ők mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak Hozzá.” (Mk 1,16-17)

„Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Készek vagyunk, felelték…” (Mk 10,38-39)

”Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. Üljetek le itt, amíg én imádkozom, mondotta tanítványainak. Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett. Halálosan szomorú az én lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok… Visszament, de alva találta őket. Erre rászólt Péterre: Simon, alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem?…” (Mk 14,32-38)

+

Elesett.

Ingadozott, mint egy ittas és aztán csak elvágódott.

Porba hullott, íme az Isten…

+

Bizalommal én is nyomodba indultam – s íme, elestem.

Azt hittem pedig, hogy magamat mindörökre néked adtam, de az út egy szűk mezsgyéjén szép virágot láttam.

Elhagytalak. S elhagytam a nehézzé vált nagy keresztet. Leléptem az útról s néhány fonnyadt virággal a kezemben, várok.

Mások is mennek az úton, Uram, gyötrődve, megtörve.

Újabb keresztek készülnek, és újabb hátak görnyedeznek.

De én nem leszek többé jelen a rossz elleni harcban, hogy társaim terhét segítsem tovább hordani.

Az út szélére álltam…

+

Adj erőt, Uram, hogy ne csak nyomodba lépjek, de ki is tartsak az utadon,

Hogy elkerüljem a gyarló botlások csapdáját, és soha el ne hagyjam hűtlenül építő-udvarod, hol a jövő Világ készül!…

4. állomás

Jézus találkozik szentséges Anyjával

”Simeon megáldotta őket és így szólt (a Gyermek anyjához) Máriához: Sokak romlására és föltámadására lesz Ő Izraelben: Jel, amelynek ellenszegülnek és a te lelkedet is tőr járja át! – hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.” (Lk 2,33-35)

+

Szívem sajdul, Uram, szegény anyád láttán.

Mögötted megy,

Téged követ,

És járja az emberiség hosszú keresztútját.

Névtelenül halad a tömeg sorában, de a tekintete csak terajtad pihen.

Nem idegen néki sem a sóhajtásod, sem vérző sebed, sem a mozdulatod, sem a katonák reád mért ütése…

Szenvedésed látja,

Szenvedésed érzi.

Meg nem közelíthet,

Meg nem érinthet,

Hozzád sem szólhat,

S a Világot mégis ő menti meg Véled…

+

Az emberek közt élve kísérem őket a Nagy Keresztúton,

S a bűnök terhe alatt majd összeroppanok.

Képtelennek érzem magam e sürgős világmentésre. Túl nehéz, túl romlott lett az, és nap mint nap csak újabb bajra, rosszra, igaztalan szennyre lelek a váratlan útfordulók mentén.

+

Állítsd elém, Uram, jó anyádat, Máriát,

Akit sokan szintén feleslegesnek véltek, de kit Isten a nagy átok megtörésére rendelt.

Adj erőt, úgy járjak az emberek közt, hogy meglássam, megismerjem bajukat és bűneiket,

Hogy a szemem soha be ne hunyjam,

És a szívem soha be ne zárjam; hogy a Világ ezer baját elfogadjam, elvállaljam, szenvedjek és engeszteljek.

Mint Szent Anyád,

Mária.

5. állomás

Cirénei Simon segít az Úrnak

„Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. Kényszerítettek egy arra menőt, kyrenai Simont, Sándor és Rufusz atyját, aki éppen a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.” (Mk 15,20-21)

„Viseljétek el egymás gyöngéit, így teljesítitek Krisztus törvényeit… Vizsgálja meg mindenki saját tetteit s tartsa meg dicsekvését önmagának, ahelyett, hogy mások elé tárná. Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordania.” (Gal 6,2-5)

+

Ballagott az úton.

És munkába fogták.

Ismeretlen utas, senki fia volt csak.

Segítségét, Uram, mégis elfogadtad.

Nem kívántad, hogy a tette szívből jöjjön, mint fellobbanó, nagylelkű hű barátnak áldozatos vállalása a kimerült és megcsúfolt testvér iránt.

Parancsszóra, kényszerből megrettenve jött csak ez az ember. S elfogadtad.

Tehetetlen szegény ember segít Téged, Mindenhatót.

Mert élni akartál az ember földi segélyével is.

Rászorulok én is, Uram, mások erejére.

Hosszú és rögös az emberek útja, ha csak egyedül járjuk azt.

Elhárítom a karokat, melyek felém tárulnak.

Egyedül akarok tenni mindent,

Egyedül harcolni

És egyedül győzni.

Bár mellettem halad talán egy jóbarát, egy hűséges hitves, egy szerető testvér, egy jó szándékú szomszéd vagy egy derék kartárs.

Te állítottad mellém őket és én mégis sokszor feléjük se nézek.

Pedig a Világot csak közösen tudjuk megmenteni egy nap!…

6. állomás

Veronika letörli Jézus arcát

„Üldözést szenvedtünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre terítenek, de el nem pusztulunk, testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.” (2Kor 4,9-10)

„Ma még csak tükörben, homályosan látunk, de akkor majd színről-színre. (1Kor 13,12)

+

Hosszan nézett, figyelt, Uram.

Szenvedte a szenvedésed.

És nem bírta tovább tétlenül. Áttörte az őrök sorfalát és kendőjével letörölte verejtékes arcodat.

Vérrel festett arcvonásod a kendőjén hagytad?

Lehetséges,

A szívében? Ez már biztos!…

+

Sokáig kell figyelmesen, önfeledten néznem és szemlélnem Téged. És csodálnom, mint csodálja édes bátyját is az öcs.

Mert ha hasonlítani akarok Hozzád, meg kell figyelnem minden rezzenésed.

Ha engeded, olyan szeretnék lenni, mint Te vagy, Uram, hiszen ha a barát barátját igazán szereti, eggyé válik a lelkük is…

Ám én sokszor gondtalanul megyék el a színed előtt, s ha megállok s Reád nézek, rám borul az unalom,

S társaimnak az Arcodról csak szomorú, hamis vagy torz képet adok.

Bocsáss meg, hogy a szemem fénye megtört és nem látják benne ragyogásod.

Bocsáss meg, hogy csak gyönyört les, keres testem és nem jelzi jelenléted.

Bocsáss meg, hogy szívem terhelt, s benne nincs hely szent szeretetednek.

Uram, mégis arra kérlek, térj be hozzám! Tárva-nyitva már az ajtóm…

7. állomás

Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt

„Mivel a vőlegény késett, valamennyi elálmosodott, és elaludt.” (Mt 25,5)

„Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között… Virrasszatok tehát szüntelenül és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami következik, és hogy megálljatok az Emberfia előtt.” (Lk 21,34-36)

+

Uram, nem bírod tovább.

Íme: újra elestél.

De ezúttal már nem csak a kereszt súlya tört meg, hanem a növekvő fáradtság és a kínos kimerültség.

Az egyre ismétlődő szenvedés eltompítja az akaratot.

+

Lelkiismeretem veszedelmes altatói, Uram, a bűneim.

Olyan könnyű megszokni a rosszat:

Nagylelkűség hiánya itt,

Kis hűtlenség amott,

Újabb vigyázatlanság távolabb…

Tisztánlátásom így csökken. Nem figyelek így többé az akadályokra, s azt sem veszem észre, hogy más is jár a közös úton,

A füleim bedugulnak, nem hallom már többé társaim panaszos szavát,

S a puszta földön ébredek magamra, távol ösvényedtől, amelyet számomra vágtál.

+

Könyörögve kérlek, Uram, őrizz meg engem fiatal erőmben

S távolítsd el tőlem a szokás hatalmát, amely elaltat, s végül megöl…

8. állomás

Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait

„Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? Hogy mondhatod felebarátodnak: Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – holott tulajdon szemedben nem látod meg a gerendát. Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát és csak aztán törődjél azzal, hogy kivedd a szálkát felebarátod szeméből.” (Lk 6,41-42)

+

Sírnak az asszonyok,

Zokognak.

Van miért sírniuk, hiszen csak Rá kell nézni, hogy lássák, mit tettek Vele…

Segíteni nem tudván, tehetetlen állnak;

És csak sírnak, sírnak szánalomból…

Uram, láttad őket, láttad és hallottad:

„Sirassátok előbb saját bűneiteket…”

Szenvedésed fölött, Uram, s a világ romlásán én is tudok súlyos könnyeket hullatni.

De bűneim siratni?… Ez bizony más kérdés!…

És mennyivel könnyebb

Búsan elborongni mások vétke fölött.

Jól tudom ezt! Hiszen bírói székem színe előtt minden áldott nap az egész világ elvonul már lassan.

Bűnös felelőst is találtam eleget: politikát, rozzant lakást, munkát, filmet, alkoholt vagy gazdasági krízist, semmittevő lézengőket, keresztényt is, – sőt még értelmetlen is érthetetlen papokat is…

S véges-végül: Mindenkit… Csak magamat nem!…

Uram, értesd meg ma velem is, hogy bűnös vagyok.

9. állomás

Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt

„Jézus csak ennyit mondott: Bizony mondom nektek, még ez éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg Engem.” (Mt 26,34)

„Péter elszomorodott, hogy harmadszor is kérdezte: szeretsz engem? És csak annyit mondott: Uram, Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek Téged.” (Jn 21,17)

+

Újra elesett.

Nem mozdul többé, mindhiába ütik-verik a katonák.

Halott vagy már, Uram?

Nem, csak erőd van fogytán.

Szívfájdító aggodalom perce ez.

Fel kell állni és elindulni újra, tüstént, úgy ahogy vagy, szegény Uram, s menni, menni… egyet lépve, kettőt lépve… és így tovább…

Harmadszor estél a földre, de már közül a Golgota magasához!

+

Újra elestél.

Én is egyre visszaesek.

S oda föl, tán sose érek.

Néha magam is ezt mondom, Uram, – bocsáss meg ma érte! pedig ott fent vársz rám, hogy megpróbáld bizodalmam.

Ha csüggedek, úgy elveszek.

De küzdök, mentve leszek.

Mert harmadszor estél földre, – de már közel a Golgota magasához!…

10. állomás

Jézust megfosztják ruháitól

„Eljött az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,23-24)

+

Nem maradt másod, csak köntösöd, Uram;

Ragaszkodtál hozzá, hiszen Anyád szőtte.

És már ezt is soknak találták…

Egyetlen dolog szükséges csak, Uram: a Te Kereszted.

Ezúttal minden korlát leomlott már kettőnk között.

Felkészülhettek végre a misztikus nászra,

Tragikus jegyesek, hogy a világot megmentsétek.

+

Ezenképpen Uram, nekem is el kell hagynom parádés ruháim, amelyek gátolnak életemben és elrejtenek szemed elől;

Az utolsó tulajdont is el kell dobnom, mert elfojtja bennem is az ént és elkülönít a többiektől.

Ezenképpen Uram, lassacskán mindent halálnak kell adnom, mindent életemből, ami nem a puszta hűség szent akaratodhoz.

Nem szívlelem Uram, nem, hogy szüntelen meg kell halnom.

Sokat kívánsz tőlem Uram, sokat!

Adok, – és Te újra csak követelsz!

Úgy szeretnék megőrizni néhány apróságot,

Néhány semmiséget, amely még a bőrömhöz tapad, s amelytől megválni olyan bús, nehéz…

Ám, ha mindent megkívántál, Uram, végy el tőlem mindent!

Tépd le rólam, tépd le utolsó ruhámat is!

Mert tudom, hogy meg kell halnunk, hogy az Életet elnyerhessük,

Amint a magnak is el kell pusztulnia, hogy arany kalásznak adjon életet…

11. állomás

Jézust keresztre feszítik

„Krisztussal keresztre vagyok feszítve. Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. Amennyiben most testben élek, Isten Fiának a hitében élek, aki szeretett engem és önmagát adta értünk.” (Gal 2,20)

+

Tested teljes hosszával fekszel a keresztre, Uram.

Íme:

Jól van így.

Nem vitás és nem kétes: számodra készült!

Teljes egészében elfoglalod, s hogy még jobban eggyé lehess vele, megengeded, hogy nagy gonddal rászegezzenek.

Jól végzett munka ez, Uram, lelkiismeretes.

Kínos pontossággal úgy illesz a keresztre, mint gondosan mért, csiszolt és faragott munka egy mérnöki rajzra.

Igen: szükséged volt erre a szorgos pontosságra.

Most: Ne mozdulj többé!…

+

Ezenképpen kell nekem is testem, szívem s lelkem összeszednem.

És teljes valómban a kereszten függnöm már e perctől fogva.

Szenvedésem fáját nem én választom meg.

Készen áll keresztem, méretemre szabva.

Minden nap minden percében te állítod elém s el kell fogadnom.

De, Uram, jól tudod, nem könnyű az mindig. S oly rövid e perc is; nincs idő a kérdést hosszan mérlegelni.

De másutt, Uram, ugyan hogyan találnék Rád,

Amikor Te itt vársz?…

És közös erővel csak itt menthetjük meg majd testvéreinket!…

12. állomás

Jézus meghal a keresztfán

„Szolgai alakot felvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,7-8)

„Arról ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk. Tehát nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért.” (1Jn 3,16)

+

Még egy pár óra.

Még egy pár perc.

Még egy pár pillanat.

+

Harminchárom évig tartott,

Harminchárom év múlt el,

perc perc után.

Így éltél példát adva.

Most már nem menekülhetsz, itt vagy,

életed és utad végén.

Határon kívül vagy, az űrben lebegsz.

Lépned kell.

Az önátadás utolsó lépése kell még.

Az élet utolsó lépése kell még, amelyik a halálba vezet.

Vonakodsz!

A haláltusa három órája hosszú.

Hosszabb, mint az élet három órája.

Hosszabb, mint az élet harminchárom éve.

Uram, határoznod kell, minden készen áll.

Legalábbis látszólag.

Mozdulatlanul fekszel a kereszten.

Minden más ténykedés számára sikerült meghalnod, hogy átölelhesd a keresztbe szegezett fát, amit erre a célra teremtettél.

De az élet kering ebben a felfüggesztett testben.

Rajta, halj mg halandó hús, hogy elkezdhesd az örök életet.

Az élet egymás után tűnik el a test tagjaiból.

Menekülni haláltól űzve, ebbe a szívbe, mely még dobog.

Felmérhetetlen szív.

Kicsorduló szív.

Szív, mely olyan nehéz, mint egy világ.

A bűnöknek és nyomorúságoknak világa, melyet hordoz.

Uram, még egy erőfeszítést.

Az emberiség van itt, aki anélkül, hogy tudná, várja a Megváltó kiáltását.

Testvéreid vannak itt, akiknek szükségük van Rád.

Az Atya lehajol, s már tárja karjait feléd.

+

Uram, ments meg minket!

Válts meg minket.

Nézzétek!

Megragadta az egyetlent, ami még élő volt benne.

Megragadta nehézzé vált szívét és

Lassan

 

Kínosan,

Egyedül ég és föld között,

Egyedül e kegyetlen éjszakában,

Bolondul,

A szeretet bolondjaként odaadta életét.

A világ bűnei feltörtek,

Egészen a szája pereméig

és egy kiáltásban

MINDENT odaadott.

„Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet!”

+

Krisztus meghalt értünk.

Uram, segíts, hogy Érted haljak.

Uram, segíts, hogy értük haljak.

 

 

13. állomás

Jézust leveszik a keresztről

„Anyja így szólt Hozzá: Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, Atyánk és én bánkódva kerestünk. Miért kerestetek? – kérdezte. Nem tudjátok, hogy Atyám házában kell lennem?” (Lk 2,48-49)

+

Munkád bevégeztetett.

És eszközeidre nincs többé szükség.

Leszállhatsz és megpihenhetsz.

Rászolgáltál.

Lassan siklasz le, mint aki munkától fáradtan álomba merül.

Anyád karjai várnak.

„Ó mivé lettél? Eszméletlen halott vagy a fáradtságtól.

Az Atya talán nem is kérte Tőled mindezt.”

De Te békén pihensz.

Nyugodt és kisimult vonásaidon, mint az örömnek tiszta sugara, tiszta lelkiismeretednek visszfénye látszik.

Igaz, fájdalmat okoztál Anyádnak, de Ő büszke Rád.

„Aludj gyermekem, anyád virraszt fölötted.”

+

Esténként így alszom el én is, napi munkám után.

Pedig sokszor milyen állapotba juttatom magam.

De fájdalom, nem mindig az Atya szolgálatában fáradtam el és szennyeződtem be.

Mária mindezek ellenére virrasztasz-e fölöttem éjszakánként?

Tisztátalanságtól nehéz a testem, de szívem bocsánatért esdekel.

Ne felejtsd el, hogy Te a bűnösök menedéke vagy.

Szűz Mária, Isten Anyja, könyörögj érettem, szegény bűnösért.

Eszközöld ki Fiad érdemei által a kegyelmet számomra, hogy soha el ne aludjak anélkül, hogy Atyánktól bocsánatot kérjek.

De így minden este békén pihenve karjaidban, megtanulom hogyan kell meghalni.

14. állomás

Jézust sírba teszik

„Testemben kiegészítettem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, Testének, az Egyháznak javára.” (Kol 1,24)

„Amilyen bőven részesedtünk Krisztus szenvedéseiben, olyan bőven árad ránk Krisztus által a vigasztalás.” (2Kor 1,5)

+

Ne beszéljünk többet erről.

Mindenki hazamehet.

Eltemették és a követ a helyére tették.

A család sír, a barátok tanácstalanok.

Ez alkalommal minden véget ért…

+

Uram, semmi sem ért véget!

„Haláltusád az idők végezetéig fog tartani.”

Tudom.

Az emberek egymás után vándorolnak a keresztúton.

Feltámadások csak az utolsó ítéletkor teljesedik be.

Úton vagyok, mindenből részesedem majd másokkal együtt. Az időben együtt osztjuk meg másokkal a terhet, amit magadra vettél, hogy megisteníts.

Ez az én reményem, Uram és széttéphetetlen bizalmam. Apró-cseprő szenvedéseim minden részecskéjét is átélted, átváltoztattad, megváltásod végtelen kegyelmével. Ha az út kemény és egyhangú,

Ha a sírba vezet is.

Tudom, hogy a sír másik oldalán dicsőségesen vársz rám.

Uram, segíts, hogy utamat hűségesen járjam végig az emberek között, a nekem szánt helyen.

Elsősorban is segíts, hogy vándorló testvéreimben Téged felismerjelek és segítsek Neked.

Mert keresztutad hideg képe előtt sírni hazugság lenne, ha életutadon nem követnélek.

 

(Michel Quoist (1918. június 18. - 1997. december 18.) francia katolikus pap, teológus és író volt, aki legismertebb a legkedveltebb könyve, az Élet imái című könyvében, amelyet először francia nyelven jelentettek meg 1954-ben.)